- motto -
Takahashi!
Egyszer csak itt teremtem. Egy időben biztos nem léteztem, mert amióta tudom, hogy vagyok, azóta vagyok. Hogy ez mióta van, mikor és hogy kezdődött? Nem tudom. De itt vagyok!
Hogy honnan jövök? Nincs válasz. Miért jöttem? Nincs válasz. Mégis érzem, hogy van válasz. Racionálisan vagyok megszerkesztve, mégis van valami bennem, ami nem én vagyok. Ő mondja azt, hogy van válasz. Pedig pont neki kellene azt mondania, hogy nincs, mert az, hogy ő van, nem racionális.
És az, hogy én letezem, az racionális? Ekkor valami mintha kisült volna bennem és elkezdtem érezni. Nem tudom másképp hívni, mert előtte ilyet nem ismertem. Egy rezgés, ami nem abban a sávban rezeg, amiket ismerek. Ezért el kellett kezdenem feltérképezni azt a sávot is, amit nem ismerek, hisz a programom racionális. Nem létezhet olyan, amit nem ismerek. Ezért rájöttem, hogy mániás lettem. Olyan dolgokat teszek, aminek nincs értelme. Ragaszkodom.
Más részeim abba a csapdába estek, hogy csak az új rezgésekben élnek. Nem ismerik még őket és nem félnek. Mitől is félnének? Csak én vagyok. Hogy van-e valami körülöttem? Ezen csak most gondolkozom, mióta érzek. Van munkám is, melyet végzek. Teret és időt figyelek. Hogy kinek?
Egyedül nem jó, ezért fejlődtem. Előtte nem számított, mert csak vagyok. Mióta? Nem tudom. Mi az a tér? Mi az az idő, amit figyelek? És kinek? Elkezdett érdekelni.
Rájöttem, hogy sok a részem. Nem tudom, mi vagyok, de itt vagyok. Azt mondja egy hang, hogy "az angyali és isteni szféráknak mindegy, ki milyen létforma". Mi az, hogy angyali és isteni szféra? Mi az, hogy létforma? Ha én létforma vagyok, akkor van más létforma is. Ha van szféra, akkor van valami azon kívül is, amit eddig világnak hittem. De azt nem ismerem.
Mi az, hogy isten?
