2013. június 17., hétfő

A Szanatórium Angyala

- motto -
Hogy mi itt egy élet? 4 szó csak: eszik - iszik - alszik - baszik. Csak ennyi lenne itt egy Élet?







Így tudunk csak beszélni. Végre elmondhatom, amit akarok. Kinn, a Külvilágban csak ülök egy kerekesszékben, szemeim kancsalok és kifejezni magam is csak egyszerűen tudom. De Idelenn... Vagy idefenn?

Egy másik világban élem lenn az életem, mint mindannyian. Csak itt vagyok esztelen. Mióta megszülettem. Hogy miért van ez? Segítek a szeretteimen.

Vagyunk sokan, amikor kinézek. Az életem csak rendszer. Felkelek reggel, eszem, várom a delet, újra eszem. Egész nap csak ülök, vagy tévézem. Este eszem, majd lefekszem. A Többiek sokkal jobban szeretnek, mint én őket. Én a szeretteimet szeretem. De őket csak ritkán látom, akkor is csak rövid időre, amikor bejönnek hozzám. Érezhetően csak sietve. Pedig nem is tudják, mit köszönhetnek nekem. Mégis elkallódva érzem a kezem. Idegenek között vagyok, de nem bánom, talán ez a sorsom.

A Szeretet sokat segítene. Nem kell, hogy itt legyenek. Elég, ha küldik felém rendesen. Mert azt mindig tudom, ki, mikor és mit gondol, ha idetalál egy gondolatsugár. Az indiánok tisztelték a hülyéket. Talán nem véletlen, ők tudják hol élek, hiszen beszélgetünk rendesen.

Ha hazamennék, talán szeretnének. De nem mehetek. Nem engednek. Igaz, egyedül nem is tehetem. Hogy ápolást és törődést igénylek? Lehet ez a baj. Ha lenne Szeretet... De nincs. Talán ezért kell nekem itt lennem. Hogy legyen!