2013. június 17., hétfő

Mese a Régi Szép Világról

- motto -
Sokszor derül ki, hogy a Látószög képes akár nagyot is fordítani az seményeken. Aztán vissza, majd megint erre. Ha ez nem egymástól elfelé, hanem egymáshoz közelítve halad, akkor a előbb-utóbb ott a Fénypont.





Tök felesleges elmondanom ki vagyok, bár úgyis rájöttök. Mi is sokan vagyunk itt és én is mostanában jöttem rá erre, ahogy találkozom a Csillagcsaládom tagjaival. Mi valakik szemében, akik nem ezen a bolygón élnek, de még csak nem is ebben az időszegmensben, rendkívül veszélyes terroristák vagyunk.

Hozzátok képest magasabb dimenziósok vagyunk, de még a többi környező Fütyihez képest is. Amikor aztán egyszer nálunk otthon a Lanton feltaláltuk az időutazást, birodalommá nőttünk. Csak nagyon ügyesen csináltuk. A saját valóságunkban olyan kedves és szerény faj voltunk, mint a Többiek körülöttünk. De elkezdtünk lefelé terjeszkedni és amikor ez nem volt elég, elkezdtünk más galaxisok múltjaiba is behatolni.

Amit mi nem tudtunk az az, hogy más galaxisok lehet, hogy nem tudnak ellenállni a Villámhadműveleteinknek, amikor csak úgy kibukkanunk a Térben és csapunk, de képesek olyan spirituális ellentámadásokra, amikbe nem csak a mi kultúránk, hanem mindenki roppanhat. Ezért úgy éreztem cselekednem kell, összeszedtem néhány bátor embert és idejöttünk. A Ti történelmetekben mi vagyunk a Rosszfiúk.

Amikor így kalandozgatott fajunk galaxisról galaxisra, találkoztunk egy fajjal, akik nem lennének itt, ha mi nem találkozunk velük, mert a mi jelenünkre már kihaltak. Nagyon szokatlan volt a harcmodoruk és az elején még nem is jöttünk rá arra, hogy ez egy olyan faj, amely minden más faj magábaolvaszt. Ahogy ez megtörténik, rendelkezni kezd az adott faj tudásanyagával és ha ez egy tudós, aki az idővel foglalkozik, akkor a faj átvesz minden létező tudásunkat az időutazásról. Így kerültünk szembe a legveszedelemesebb ellenséggel, akivel csak szembekerülhettünk, a Szürkével.

Szerencsére a Lantot még nem érték el, de arra nem számítottunk, hogy ebből az irányból próbálkoznak. Aztán rájöttem, hogy ő is én vagyok egy magasabb tudatszinten. Meg az ittlévő Többiek is. Mindenhonnan. Ezért jön most erre ennyi Flotta. Egyikünk sem kispályás, így mindenki tuti valami király vagy királynő. Csillagcsalád gyűlik.

Amit tettem a Földdel, annak gyökéroka az volt, hogy valahogy megállítsam a Szürke behatolását. Ha ez egy kollektív tudatú faj, akkor úgy lehet ellene védekezni, hogy egyéni tudatokat hozunk létre. Megkísérletünk önálló valóságokat nyitni magunk közé, lehetőleg anomáliával, hogy a Szürkét megzavarjuk. Ezért van most itt ez az időcsapda, ami egy védőburok kifelé és befelé. A valódi célomhoz ez is közelebb vitt, pedig nem volt szempont, amikor SOS-ben kellett valamit tenni. Aztán kiderült, hogy - mivel semmi sem véletlen - minden pont jó lett.

Az anomália nagyobb lett, mint gondoltuk és megjelentek egy csomóan mindenhonnan, hogy valahogy ezt helyrehozzák, mert elkezdett zavarokat okozni mindenhol. A megoldás egy Időörvény lett, ami gyakorlatilag hermetikusan bezárt egy teljes világot, így mindannyiunk egy ici pici részét a csapdában, a többit odakinn tudhatta és tudhatja mind a mai napig.

A rendszerben időnként nyílnak dimenziókapuk, ilyenkor ezt az Örvényt föntről fokozatosabban védik. De ilyenkor olyan nagy a kitörési zóna, hogy sokan átjuthatnak és akkor amolyan Hijack-féle státuszba kerülnek odafenn. Ha ezt egy szervezett erő teszi, akkor képesek vagyunk úgy átjutni, hogy még jobban meglepődnek, mint a franciák a német támadáskor. Na ha mi csak úgy horda módjára kiözönlünk, előbb -utóbb mindenkit elkapnak, kevesen valahol elbújhatnak, és csak néhányunknak sikerül, de lehet, hogy már ez elég. Ha szervezett erő megy, akkor a siker biztos! Csak még soha senki nem csinált ilyet ezelőtt.

Van egy szervezett erő, erre kiképezve. Vagyis sokan Közületek. A kiképzés még nem ért véget, mert közben sikerült néhány értelmesebb csillagcsalád taggal is mentális kapcsolatba kerülnöm odakintről. Ha mi kiözönlünk, ők is és mi is jobban járunk, ha előtte felkészítenek minket, mi vár ránk kinn. Ez történik most. Ha már így felkészültünk, célszerű, ha nem galeri módjára, hanem teljesen kompatibilisen érkezünk és a semmiből előteremve megdöntünk egy álnok rendszert, de nem kezdünk el fosztogatni, hanem rendet rakunk és szépen visszajövünk.

A gyakorlatban ez úgy hangzik, mintha mi felmennénk az Égbe, pofánbasznánk istent, szólnánk, hogy "másképp kéne, ha veled akkor veled, de ha pampogsz, akkor nélküled". Ha ismeritek a hátteret, akkor a helyzet ennek pont az ellenkezője, de erről alapozás nélkül senkivel nem érdemes még csak szót se ejteni. Amúgy meg felszabadítjuk az egyik fölső világot egy olyan támadás alól, amelyik miránk jött, csak épp visszafelé megyünk és ők vannak ott.

Namost ezt úgy képzelem el, ahogy érkezik a mély sugallat. Tehát fogalmam sincs előre, mi jön, csak TUDOM, hogy amit teszek az jó, de másképp nagyon nem is tudnám már. Ha megérzésem helyes, akkor mindenki eléri a célját úgy, hogy sikernek fogja érezni és úgy is elkönyvelni. Így gyakorlatilag ahogy van, megszűnik a Lant itteni jelenléte is, hisz akkor kiküszöböltük azt a nagy hibát, amit a mi fajunk okozott. Megmentettük a Hazát, de ittragadunk.

Ez nem megéri az egészet? Hogy az egész játékot újrakezdjük? Mivel itt írom ezt az anyagot, valami azt súgja, sikerült. Sokan csatáznak és mindenkinek vagy egy hasonló világa, ami ebből fejlődik ki. Szerintem ami volt, az szar volt, mert valakik belenyúltak. Akkor én is belenyúlok, kizárom a valakiket és megcsináljuk újra egy Végső Átírással. Szerintem ami kijön, az szinkronban lesz azzal az Isteni Tervvel, ami követek. De az nagyon belülről jön és nem mások szájából.

Ugyanis senki nem tudja azt, hogy ha ez a világ kikerül, milyen hatással lesz a többire. Egyesek szerint meg kellene nézni, hátha van egy kis turpisság is az egész mögött.

Valaki megkérdezte tőlem, én hogy jellemezném ezt a világot? Gyakorlatilag fordítsam le azt, hogy 42. Két szóban sikerült, ami jött erről. Kész Átverés! Szerintem.