2013. június 16., vasárnap

Fénylény eg ülés

- motto -
Odaszól a vak dobos a süket zongoristához: - Te, táncolnak már? - Mér? Játszunk?



Kedves Fénytársak!

Engedjétek meg, hogy szeretettel köszöntselek Benneteket a Nagy Letöltés 50. évfordulója alkalmából. Mint tudjátok, ez a jubileumi szám szart se ér a mi tér-idő stukrúránkban, de irtó jól hangzik és mivel mi fényből vagyunk, imádunk mindent, ami hang, mert nekünk az a kuriózum. Aztán jönnek hangok, bocánat: fények, miszerint ott is ünnepelnek valamit, de akkora most ott a hangzavar, hogy innen mindenki rajtuk lóg, ők meg mirajtunk. Állati jó most a nézettség, bocánat: hallgatóság.

Ettől függetlenül ér minket a vád bizonyos körökből (a háromszögekkel most sokkal jobb a viszony), miszerint rasszisták vagyunk, mert nem kedveljük annyira a hanglényeket. Hogy kedvelhetnénk, amikor nem is látjuk őket? Márpenig ha nem láthatók, akkor csak két eset lehetséges: vagy nem léteznek, vagy léteznek, de akkor utáljuk őket. Hivatalosan!

Bár mint minden normális közegben, akit nagyon utálunk, azt a mélyfény frekvenciákon nagyon szeretjük, ezt megmondta Fajd Fénylény is, amikor unalmában elütötte az időt valami kreatív faszsággal.

Egyesek szerint - de ők az anyagi világ bugyrában rohadnak - mi nem vagyunk mások, mint sima tárolóegységek. Hogy lehetnénk tárolóegységek, amikor ilyen szép fényben rezgünk? Az igaz, hogy tudósaink sem találtak arra magyarázatot, hogy ha ünnepeljük a Nagy Letöltést, akkor az valahonnan kellett, hogy jöjjön. Bizonyos dekadens hangok szerint - már megint a hangok! ugye - a fény a legalkalmasabb információtároló. Ez hazugság! Hogy lehetnénk mi csak sima szeméyiségtárolók, amikor itt fénylünk?

Ne hallgasatok, bocánat: nézzetek ezekre a társadalmunkat alapjaiban szétrombolni akaró egyéni érdekektől bűzös hangokra, bocánat: fényekre!

A mi társdalmunk ép! Amióta a felét lebasztuk az Alsó Világokba, na ott majd megtanulják szeretni a fényt! Azóta itt minden csendes és békés. Állítólag néhány fénylény már lassan törlődik, olyan rég nem használta a sugarait, de minden zavaró hang, bocánat: fény zavart kelthet ebben a békében, márpenig zavaros helyzetben - persze amit nem mi keltettünk - nehéz jó bizniszt csinálni. A jó biznisz alapja a nyugodt helyzet, amit teljes egészében mi uralunk.

Vannak olyan hangok, bocánat: fények, akik szerint azzal, hogy lebasztuk őket az Alsó Világokba, itt eltüntettük a problémánk, ám ha ez veszélyes hulladéknak számít, akkor az Alsó Világok most nagy gondban lehetnek. De mi a környezetvédelmet mindig kiemelt helyen kezeltük - az irattárban mindig jó magasra tettük az aktát - és arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek a hangok, bocánat: fények is dekadens hangok, bocánat: fények és őket is lebasztuk az Alsó Világokba.

Sokak szerint pont ezzel keletkeztek az Alsó Világok, mert az új tudományág, a lógika szerint, a fény tovább polarizálódik, ezáltal újabb és egyben magasabb dimenziókat hozva létre a Nagy Gömbben. A tudósok szerint mi vagyunk az okai annak, hogy létezik a nagy fertő, a Piramisgúla. Hisz a Gömb Egy és nem lehet semmi, ami eltérhez ettől a tökéletes formától. Persze megvárjuk, hogy a tudósaink a végére jussanak ennek a kutatásnak, mielőtt őket is lebasszuk az Alsó Világokba.

Ezek a kriplik azt mondják, bocánat: sugallják a tekintetükkel, hogy ez az egész világ egy hologram és mi nem vagunk mások, mint olyan személyiségtárolók, ahol a beléjük táplált személyiségek élnek önálló életet egy önálló valóságban. Már hogy lehetne egy valóság alattunk önálló, ha az alattunk van? Ez majdnem kimeríti a Gömbárulás fogalmát, de az előbb említett okokból még jópofát vágunk ehhez és további kutatásokra ösztönözve mosolygunk.

Eszerint akkor mi csak sima programok vagyunk, akik önállóan élik életüket egy kaland-játékprogramban és amikor valaki játszik velünk, csak akkor válunk önmagunkká, addig karmavezérelt automatikus üzemmódban létezünk. Csoda, hogy ott helyben nem sötétítettem el!

Az is nagy kérdés, hogy ha megsötétülünk, akkor mi lesz velünk azután? Marhaság, miszerint átkerülünk egy másik helyre, egy Piramisba és az itteni életünk tüköréletét éljük le ott. Ugyanis olyan, hogy piramis, egyszerűen nem létezik. Létezett, igaz, de hanyatlott és rodhadt bűzt árasztott. Azóta nem is nézünk feléjük, tehát nincsenek!

Ezt véssétek már végre az eszetekbe és ne a gondolatfertőben lebegjetek olyan vágyálmokat kergetve, hogy a Piramisban lehetségessé válik önálló világok létrehozása azzal, hogy a planonig fejlődve nyitsz egy új dimenziót.

Marhaság!

Na most húzzon mindenki haza!