2013. június 17., hétfő

Mese az emberekről

- motto -
Réges rég, egy távoli galaxisban történt



A Nagy Matrixban van egy igen érdekes hely valahol jól eldugva. Lakói a matrix legjópofább - egyesek szerint legidiótább - Lényei. Senki nem gondolta volna, hogy mire képesek.

A Lények elvállalták azt, hogy csalik lesznek egy, az ő látószögüket nagyságrendekkel meghaladó matrixszintű projectben, melynek célja az, hogy lakói letisztázzák viszonyukat egy másik szféra lakóival, akik eddig teljesen természetesnek vették azt, hogy ők ebben a világban istenek.

Ezek a Lények háborúztak egymással nagyon sokat, szinte végig a történelmük során csupan azért, hogy amikor eljön az IDŐ, minél tovább képesek legyenek valahol kitartani, amíg el nem foglalják őket a túlerőben lévő magasabbdimenziók. Aztán minden másképp történt. A csalinak sikerült olyan szinten felkészülnie Feladatára, hogy már kezdték a sajátjai is akadályozni, nehogy keresztbe üsse a Nagy Tervet. Igen ám, de senki nem tudja, kik is valójában ezek az emberek és hogyan, no meg honnan kerültek ide. Aztán a csali csak egyre erősödött és olyan helyzet állt elő, amikor már senki, aki a pályán volt, nem volt már biztos semmiben.

Az teljesen elképzelhetetlen, hogy ezek a Lények csak úgy ellenálljanak egy ekkora koncentrált erőnek, ezt csakis úgy érhették el, ha még arra is képesek, hogy elszakítsák magukat a Forrás főáramáról. Lakói olyan szinten elkülönültek, hogy mindegyikük elkezdte egyes szám első személyben érzékelni a valóságot.

Így a számtalan isten megszületett. Megjelent az érdek. Az üzlet megköttetett.

Isten akarsz itt lenni? Rendben!

Gyere le és élj egy emberben.