Amióta erre a kibaszott bolygóra jöttem, van hatalmam, kurva sok unalmam, de néha vágynék haza, amikor a 2 nap márvaszögben éri a sztartoszférát, na olyankor gyönyörű. Nem úgy, mint ez a központi helyen lévő fémbeépítés. Napja alig ad ki valami fényt, de mi a fasznak, ha sehol a bolygón nincs szabad tér? Amikor építették, kiváló hely is volt arra, amire építették. Nem is találtak rájuk, senki nem feltételezte volna, hogy az a béna nap bárkit is eléltet. Aztán kinőtte magát és tessék, ma én ülök ennek a Galaxisnak a trónján, mint Császár. Amikor azon az androméda nevű helyen jártam - ami után mindenkit kivégeztettem, aki csak tudott utána arról a galaxisról - még nem sejtettem, hogy életem ott változik nagyot meg. Viszlátot intettem a két napnak és elindultam, hogy legyen karrierem.
Hát lett.
Nem tudom hogy történhetett, de egyszer csak bekattantam. Elég régóta születgetek már le császárként, hol jó császár vagyok, hol rossz császár. Magamnak állítgatom be a szerepeket. Így nagyot hibázni sem lehet. Teljes teljhatalomban vagyok a csúcson. Eleinte tök jó ötletnek tűnt ez a teljhatalom, de egy idő után rájöttem, hogy amiért küzdöttem és elértem, új célt nyitott meg előttem. És új fájdalmat. Én lettem a lektor, ám azóta elkerülnek az emberek. Senki nem olyan már velem, mint rég. Megismertem az unalmat.
Az unalom ellen tennem kell. Mivel senki nem mer velem már itt packázni, háborúzni nem tudok, enyém a galaxis. Kerestem hát valamit, ami elűzi az unalmat. Egy utazó mágus, elég különc szerzet valahogy bejutott elém. Eleresztett valami poént, hogy ide hozzám bárki bejöhet csak úgy, de kiröhögtem. Aztán egész jót szórakoztam azokon, amiket mondott. Végül kértem tőle tanácsot. Olyan érdekeset mondott, hogy nem is végeztettem ki, ugyanis én itt senkitől nem kérhetek tanácsot. Ha kiderül, nagyot kell vérengzenem, hogy a tekintélyem megmentsem. Ilyen hely ez.
Zsákszámra halmozzuk a pinákat, rákaptunka haverokkal a hercegnőkre. Irtó jó poén arisztokratákat halomra kefélni, és most ez az új sláger, amíg rájuk nem ununk. Meg az egészre rá nem ununk, de még bírjuk. Lett ebből egy kis probléma. Az a síkhülye barom faszkalap, akire rábíztam a Csillagot - hogy bírt erre rádumálni az a szuka nővérem - elvitt egy csomó hercegnőt, miközben jól beállva búcsúztattam el a Csapatot a buliról, amiről közben ezért picit kijöttem. A hülye erre mit csinál? Tudja, hogy lepcsesbanda a Titkosszolgálat, mégis telepoénkodta a jelentést - szokás szerint tuti betépve - hogy kivégeztettem a mondoriai hercegnőt. Már hogy végeztetném ki, amikor hosszú idők után az első vagány csaj volt, aki a szemembe merte mondani, hogy sík hülye vagyok. Aztán ez a pinázás előtti sláger, ez a kivégeztetgetés csak úgy poénból, mert van rajta sapka most visszaütött.
Az a különc varászló annak idején egy bolygóról mesélt, ahol csodálatos élmények vannak. A bolygót mindenki Eldorádónak hívja. Már aki tud róla, vagy legalább egy embernek elmondta és még életben van. Nagyon nehéz rátalálni, mert senki nem tudja hol van. Azt is rebesgették, hogy olyan sok arany van rajta, mintha az egész bolygó egy bazi nagy aranygömbön állna. Ez a varázsló jó pénzért elárulta a koordinátákat és idejöttem. Ja, csak úgy egyedül. Úgysem ismer fel itt engem senki. Aztán itt lenn beleakadtam a saját titkosszolgálatomba, ami nem tudom melyikünknek volt nagyobb meglepetés. Még itt sem hagynak békén?
Na aztán jött ez a varázsló az életembe. Nem hiányzik nekem, de most már eltüntetni nem merem. Egyet dobtam még - mert azért szerencsejátékozi szeretek - amikor innen elslisszolok, ideküldöm a Csillagot. Amúgy sosem láttam még olyat, egy fajnál sem, hogy csak úgy beleüljenek ezek egy tömény gyúlékony hatalmas tartálynak a tetejébe kialakított kamrába és elviselve a gravitációt, kilépjenek a légkörből az űrbe. Ezek vagy nem komplettek, vagy nem ismerik az AGRAV hajtóműveket. Akkor viszont jó primitívek. Felemás érzéssel adtam ki a tűzparancsot, de az nem maradhat megtorlatlanul, hogy egy elkaphatatlan faszi, aki varázslónak adja ki magát, csak úgy hazaüzen NEKEM, hogy szétbassza a fejem!
Aztán jelentik, hogy megjelent valami ismeretlen flotta, a titkosszolgálat szerint nem meghatározható, hogy milyen fajról van szó és hogy honnan érkeztek. Az előzetes arthonia-rezgésháló adatai szerint a szerkezeti felépítésük nem a mi valóságunkra jellemzők. Akkor ezek honnan jöttek? Igyekeztünk velük felvenni a harci érintkezést, de ezek csak világítottak ránk és minden fegyverünk energiáit sérülésük nélkül elnyelték. Azonban lőni még nem lőttek ránk, ami betudható lehet nnak is, hogy megjelent két újabb flotta, és egy harmadik is felbukkant az érzékelőinken. A Csillagot az a fasz most turisztikai célpontnak kezdi használni a környékbelieknek, annyi delegáció érkezett oda. Valami titkos fegyverről is hadovál, meg hogy majd örülni fogok nagyon, ha majd hazatér és elmondja.
A baj az, hogy ott van. Ugyanis Mondoria királyának esélyem se volt a hiteles figura képét adni, a projectet elmondani neki nem lehet, ez a pali olyan, mint a lánya. A teljes ASTHA és BOANDA Hadosztályokat oda kellett rendelnem és még így is nagyon nagy a gáz. Főleg, hogy terjed a hír és utólag kiderült, hogy ez a pinaéhes fasz 35 hercegnőt kábított el azzal a kábítóperesszel és akik akkor abban a szobában voltak, mind felsugározták őket a Csillagra. Ennyi gyorsan bevethető hadosztályom meg nincs és ha a lázadás továbbterjed, vagy megbukok, vagy segítséget kell kérnem valahonnan.
Valami azt súgja, hogy a remény az Androméda felé hajt. Oda, ahol mindenem elkezdődött.
