- motto -
Az őszinte nem többet ér, mint egy őszintétlen igen
Érzem a gyűlöletet. Egy arc is jön mellé, mindig, amikor viccelek. Egy kép, nagy fej és szemüveg. Itt nincs se tér, se idő. Csak Létezés van. Hol vagyok? Talán a mennyben. Talán a pokolban. Talán egyikben sem. Csak lebegek. Érdekes.
Utazó vagyok. Számtalan Világot bejártam már. Közben csak fekszem valahol egy ágyon és arra várok, hogy felébredjek.
Világ életemben éreztem, hogy más vagyok, mint a Többiek. Mintha valahonnan máshonnan érkeztem volna ide. Egy idilli helyről, ahol nincs se rossz, se gonosz. Hogy idejöhessek, nagyon meg kellett edzenem a lelkemet. Miért vagyok itt? Egy felelet, mely még nem érkezett meg. Vannak válaszok, de azok mindig csak rávezető válaszok, hiába tűnik mindig úgy, hogy az egészet megértem. Emberi aggyal, szerintem ezt nem is lehet. Akkor nekem milyen agyam van? Hisz annyi minden értek. Persze közel sem az egészet.
Mi történik akkor, ha felébredek? Ez a sok ember, akit itt ismerek, velük mi lesz?
Közben gyártom a Világnak a Virágot
És mutatom a Virágnak a Világot
Mindig hallom: kelj föl!
De Ami hiányzik hozzá, olyan, mint a tejföl
